Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. A Teve-szikla
 

Teve-szikla

A Teve-sziklát alkotó fődolomit kb. 220 millió évvel ezelőtt, a földtörténet triász korszakában képződött. E karbonátos kőzet anyaga sekély tengerrel borított, tengeralatti hátságokon, az árapály övben ülepedett le. A dolomitot a földtörténet oligocén időszakában, kb. 25-37 millió éve kovás forróvizes oldatok járták át, amitől keménysége és ellenállóképessége megnőtt. A könnyen aprózódó, porló dolomitot napjaink eróziója is erősen pusztítja, míg az ellenállóbb kovásodott részek kipreparálódnak, és érdekes formájú sziklatornyokként meredeznek a magasba.
 

Felhagyott dolomitbánya

 
 
A Teve-szikla melletti egykori bánya falán jól tanulmányozhatóak a különböző földtörténeti korokban egymásra települt kőzetrétegek.
 
 
 
 
 

A triász Fődolomit és a Hárshegyi Homokkő egymásra rétegződése
A Fődolomit, sziklaparti üledékek és Hárshegyi Homokkő egymás fölötti rétegei

 
Legalul nagy vastagságban triász fődolomit található. Ezt a szürkés-fehér színű karbonátos kőzetet főként murvának bányászták ezen a helyen. A sok falba vájt üreg mind a bányászat eredménye.
29 millió évvel ezelőtt, az oligocénben a tenger elöntötte a dolomit térszínt. A sekély tengerparti régióban először a hullámverés által aprózódó sziklaparti üledékek rakódtak le. Ehhez adódtak a parti áramlások által odaszállított kvarcit anyagú homok- és apróbb kavicsszemcsék. A rétegsorban a fődolomit és a vörös színű homokkő között fedezhetjük ezt fel egy keskeny, nagyobb kavicsokat tartalmazó sáv formájában.
Később a tenger kimélyült, ekkor halmozódott fel a főként kvarchomokból és apró kvarckavicsokból álló hárshegyi homokkő. Anyagát forró kovás oldatok cementálták össze, az oldatok vastartalma pedig vörösre festette a kőzetet.
 
 
 

Virágpompa a sziklák környékén
 

Fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. nigricans) VÉDETT!

Április elején csodálhatjuk meg a gyönyörű fekete kökörcsint (Pulsatilla pratensis subsp. nigricans). Sötétlila, bókoló, harangszerű virágban végződő hajtása hosszú szőrbundába öltözik, hogy megvédje magát a hideg ellen. Ez a ritka virág termőhelyein kisebb-nagyobb csoportokban fordul elő. Mérgező! VÉDETT!!!
 
 
 
Májustól júliusig nyílik a száraz gyepekben gyakori borsos varjúháj (Sedum acre). Kedveli a száraz, sekély, többnyire mésztartalmú és gyakran köves talajokat. Tojásdad vagy hosszúkás tojásdad, húsos levelei csípős ízűek, neve innen ered. Hosszú ideig azonban ne rágcsáljuk, mert hányást válthat ki! A népi gyógyászatban vérnyomáscsökkentő, idegnyugtató, enyhe altató hatása miatt, valamint köhögés, aranyér, sebek kezelésére használták.

Borsos varjúháj (Sedum acre)

 
Májustól augusztusig találkozhatunk a piros gólyaorral (Geranium sanguineum). Zavartalan helyeken gyakori, termőhelyein nagyobb csoportokban fordul elő. Gyöktörzse vérzéscsillapító hatású cseranyagot tartalmaz, innen ered latin neve. Magyar elnevezése hosszú, gólyacsőrre emlékeztető termésére utal.
 
 

Piros gólyaorr (Geranium sanguineum)

 
 

Molyhos napvirág (Helianthemum nummularium)

Júliustól októberig sárgállik útszegélyeken, száraz gyepekben a molyhos napvirág (Helianthemum nummularium). Gyakori, melegkedvelő virág.
 
 
 
 
 
 
Legelőkön, utak mentén, erdőszéleken és a gabonaföldek szélén tömegesen fordul elő a közönséges cickafark (Achillea millefolium) Segíti a máj és a vese működését. Étvágytalanság esetén, görcsös jellegű gyomor-, bél-, epebántalmaknál, valamint gyomorhurutnál ajánlható. Külsőleg fogíny- és szemgyulladások kiváló öblögető, illetve borogató szere. Jó vérzéscsillapító, segíti a sebgyógyulást.

Közönséges cickafark (Achillea millefolium)

 

Pusztai kutyatej (Euphorbia seguierana)
Farkaskutyatej (E. cyparissias)
A pusztai kutyatej (Euphorbia seguierana) jellegzetes dolomit- és mészkősziklagyepi növény. Különleges, bonyolult szerkezetű, átalakult virágzata az ún. cyathium virágzat. Áprilistól szeptemberig nyílik. A növény levelei mérgező tejnedvet tartalmaznak, ezért a legelő állatok nem fogyasztják. Tavasszal rokona, a farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias) virágzik, ami a kutyatejszender hernyóinak egyetlen tápnövénye.

 
 

 
Útközben figyeld meg!
Az Egri-vár felé vezető úton érdemes megállni, és csendben fülelni egy picit!   A rét és a cserjés rovarvilágában több „muzsikus” ízeltlábút is hallhatunk. Ezek a szöcskék, a sáskák, a mezei tücsök, a kabócák és a halk zenéjű poloskák. Vajon hogyan muzsikálnak?

Zöld lombszöcske (Tettigonia viridissima)

A szöcskék kissé megemelik fedőszárnyaikat és ollózva mozgatják őket. Bal szárnyuk alján van a ciripelőér, jobb szárnyuk tetején a vonó ér. A vonó tehát alulról csúszik végig a ciripelőéren. Az így keltett hangot a jobb szárnytőnél kifeszülő kitinhártya erősíti fel.
 
 
 
 
 
 
 
 
A tücskök jobb szárnyának alján egy fogakkal rendelkező reszelő („fűrész”) található, ezt dörzsölik össze a bal szárny egy simára kiképzett ívével.
 
 
 
 

Mezei tücsök (Gryllus campestris)

 
 
 
 
A sáskák lábukkal és szárnyukkal ciripelnek: ugrólábaik combjának belső oldalán recés hangléc található, ezt dörzsölik a szárny egyik erős, kidudorodó eréhez.
 
 

Olasz sáska(Calliptamus italicus)

 
 
A poloskák hasi oldalukon található kitinlécek során húzzák végig begörbített szívókájukat.

Csíkos pajzsospoloska (Graphosoma lineatum)

 

 

Óriás énekeskabóca (Tibicina haematodes)
Az énekeskabócák hímjei erős hangon ciripelnek. Ciripelő szervük a potroh hasoldalán található páros membrán, melyet izomzattal rezegtetnek.