Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2.állomás

2009.03.19
2. Kálvária
 

A kálvária kőkeresztjei

Stációk
A 278 m magas Vendel-hegyen található kálváriát 1929. június 30-án szentelték fel. A 14 stáció és a keresztek a falubeliek adományaiból készültek hárshegyi homokkőből. A középső kereszt Brunner Ferenc és Stadler János kőfaragó mesterek munkája. A keresztút állomásait 2002-ben a hívek és a Pilisborosjenői Önkormányzat anyagi támogatásával újították fel.

 
 
 
Érdekességek a földtörténeti múltból
 
A kőkeresztek közelében helyenként egy-egy kisebb kőtömb formájában hárshegyi homokkő bukkan a felszínre. Említésre csak azért érdemes, mert némileg eltér az átlagos formációtól. Ebben a nem túl erősen kovásodott durva homokkőben nagy-foraminiferák, éspedig a Nummulites vascus maradványait találták meg. A Foraminiferák szilárd vázzal rendelkező, gyökérlábú egysejtű állatok, melyek meleg sekélytengerek aljzatán élnek. A harmadidőszakban terjedtek el a Foraminiferák közé tartozó Nummulitesek, melyek több centiméter átmérőjűek is lehettek. Megkövesedett maradványaikat már az ókorban is ismerték. A Vendel-hegyen talált Nummulitesek 2-3 milliméter átmérőjű, lencse alakú, mészvázas egysejtű állatok voltak. A mészváz szerkezetét a leleteken látható koncentrikus rajzolat mutatja. A Nummulites vascus az oligocén elején (kb. 30 millió éve) jelent meg. Egyedei a nagy-foraminiferák utolsó itteni képviselői közé tartoztak, mert az éghajlat ezen az égövön ekkor már hűvösebbé vált, és e melegkedvelő állatok délebbre húzódtak az indo-pacifikus régióba. A borosjenői lelet jelentősége, hogy igazolja a hárshegyi homokkő oligocén korát.

Likacsos, sejtes szerkezetű homokkő

A homokkő likacsos, sejtes szerkezete úgy keletkezett, hogy a felszínről beszivárgó savanyú kémhatású talajvíz, illetve az alsó-oligocén utóvulkáni működés során felszínre jutó kovás forróvizes oldatok a mésztartalmú szemcséket, kavicsokat kioldották. Ezután az ellenállóbb, kvarcit anyagú homokszemcséket a hidrotermális oldatokból kiváló kovás kötőanyag összecementálta.


A Vendel-hegy növényvilága


 
A Vendel-hegy természetes növényzete a cserszömörcés karsztbokorerdő. Mégis amikor felfelé ballagunk a kálvárián, úgy tűnik, mintha a fenyves lenne az uralkodó. A XVIII-XIX. században a pilisi erdőkből meggondolatlanul sok fát termeltek ki, melynek következtében egész hegyoldalak váltak kopárrá. A múlt században a Vendel-hegy és az északkeletre látható Kevélyek kopárait is tájidegen feketefenyővel ültették be, hogy meggátolják a talaj teljes lepusztulását. A fenyő által nyújtott védelemnek köszönhetően a talajpusztulási folyamatok leálltak, így lehetővé vált az őshonos erdőtársulások fafajainak visszatelepítése és természetes visszatelepülése. Ma már mesterségesen is igyekszik az erdészet a feketefenyőt visszaszorítani. Az elpusztult, illetve kivágott fák helyére molyhos tölgyet és csertölgyet telepítenek. Ezt a hegy délkeleti lábánál található fiatal cseres-tölgyes is jól szemlélteti.
Az erdőszegélyeken és ligetes területeken feltűnő az itt honos, ősszel piros leveleivel díszítő cserszömörce. A Vendel-hegy gyakori cserjéi még az egybibés galagonya, a sóskaborbolya, a gyepűrózsa és a csíkos kecskerágó.
A kálvária stációi közötti, száraz gyepben főként olyan lágyszárúak élnek, melyek jól alkalmazkodtak a rendszeres taposáshoz. Ezek a különböző pázsitfűféléken kívül a lándzsás útifű, a réti útifű, a közönséges kakukkfű, az ösztörűs veronika és a cickafark.
A stációk körül sárgállik májustól az ezüst pimpó, a molyhos pimpó és a szarvas kerep. Késő tavasztól nyílnak a koloncos legyezőfű tömött fehér virágai, és virít a vajszínű ökörszem, a pannóniai bennszülött magyar szegfű pedig lila foltokat alkot együtt a mezei szarkalábbal.
Ha nyáron sétálunk a Vendel-hegyen, megcsodálhatjuk a macskafarkú veronika kék, fürtös virágzatát és a lilaszirmú mezei varfűvel is találkozhatunk. Júniustól szeptemberig messziről sárgállanak a fekete ökörfarkkóró pirosan bolyhos portokú virágai és a mézillatú tejoltó galaj bugái. A szegfűfélék közül júniustól nyílik a száraz gyepekben gyakori aszúszegfű és egy ritkulóban lévő védett faj, a dunai szegfű.

Szarvas kerep (Lotus corniculatus)
Koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris)
Ezüst pimpó (Potentilla argentea)

                                                                                                                                                        


Vajszínű ördögszem (Scabiosa ochroleuca)
Mezei szarkaláb (Consolida regalis)

Magyar szegfű (Dianthus pontederae)

Fekete ökörfarkkóró (Verbascum nigrum)
Mezei varfű (Knautia arvensis)
Macskafarkú veronika (Veronica spicata)

                                                                                                         

 

Tejoltó galaj (Galium verum)
Dunai szegfű (Dianthus collinus) VÉDETT!
Aszúszegfű (Petrorhagia prolifera)

                                                                                 

                                  
 
 


„Fűben, fában van az orvosság”
 
Cserszömörce (cotinus coggynia) – Bélhurut ellen javallott
Bizonyítottan jó gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő és összehúzó szer. Külsőleg szájöblögetőként fogíny- és torokgyulladás ellen alkalmazzák. Zúzott levelének főzetéből aranyeres bántalmak során ülőfürdőt is készítenek.
A növényből ipari bőrcserző-anyagot és sárga festékanyagot nyernek ki.
Fája hazánkban kedvelt kelmefestőszer volt; a kézműiparban, a népművészek ma is használják.
 
Lándzsás útifű (Plantago lanceolata l.) – Köhögés ellen kiváló
 
Gyulladáscsökkentő, enyhén antibiotikus. A légutak gyulladásos megbetegedéseiben, köhögés csillapítására, köptetőként használják.
Vérzéscsillapító, sebgyógyító hatása miatt összezúzott levelét vágott és gennyes sebekre, égési sérülésekre, rovarcsípésekre szokás tenni: fertőtleníti, összehúzza, bezárja a sebet.
 
 
 
Közönséges kakukkfű (Thymus vulgaris) – Az elegancia és a bátorság növénye
Hatékonyságát a hűléses megbetegedések kezelésében, megelőzésében a mai orvostudomány is elismeri. A torokgyulladást a friss levelek rágcsálása csillapítja. Légzőszervi panaszok esetén fogyasztható teaként, de az azzal történő gargarizálás szintén jó gyógyír köhögés, torokfájás ellen. Csökkenti az étvágytalanságot, serkenti az emésztést, emeli az alacsony vérnyomást. Külsőleg használva csillapítja a rovarcsípések okozta viszketéseket.
 
 
Ösztörűs veronika (Veronika chamaedrys) – Az elhízás kezelésére 
Kelet-Európában a népi gyógyászatban elhízás kezelésére és vértisztításra használták tea formájában. Külsőleg bőrbetegségekre és viszketésre is adták. Túlzott fogyasztása mérgezést okoz.